Kislánykoromban a gyűrű volt a felnőtt lét egyik szimbóluma számomra. A “felnőttérzés” érdekében mindenből gyűrűt készítettem. Fűszálból, fonaldarabból, papírcsíkból, pitypangszárból s egyéb, gyerek számára hozzáférhető anyagból. Aztán egy szép májusi napon, gyereknapon a Hűvösvölgyi Nagyréten a vurstliban kihorgásztam egy fahalacskát és választhattam egy ajándékot. Nem volt kérdés, hogy gyűrűt választok. Egy igazi, hamisítatlan, meseszép bizsut! Nagy becsben tartottam sok-sok évig még akkor is, amikor már nem volt jó az ujjamra!
Azóta felnőttem, ahogy sok más is. Mégis egyre másra születnek “gyűrű-körökben” azóta is a furcsábbnál furcsább vagy viccesebbnél viccesebb gyűrűmegoldások. Ezekből szedtem most egy csokorra valót!
Vannak állatosak; na ezekből tutira elfogadtam volna szinte bármelyiket!
Vannak a szakmákhoz köthetők:
Vannak az arccal, fejjel, testtel kapcsolatosak:
Vannak az agytornáztatók:
Óragyűrűk; ezek bármelyikével ugyancsak le lehetett volna venni a lábamról kislánykoromban 🙂
Az édességimádók gyűrűi:
Őrültebb az őrültnél:
Meseszerű:
Képekért köszönet a Pinterestnek.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: