Úgy adódott, hogy szobafogságra ítéltettünk a szakadó eső miatt. Gondoltam kitalálok egy nagy, közös projektet, amit az Ötévesem és a Kétévesem is élvez. Kiindulópont, hogy mindketten szeretnek rajzolni – a maguk szintjén. Erősen meghatározó tényező, hogy 5 perc alatt kellett kitalálnom valamit, hisz ha túl hosszú az előkészület, elmúlik a lelkesedés is meg az idő is. További befolyásoló tényező, az “adott, ami otthon van éppen” összetevő. Na, ebből ez lett:
Jópár hónapja vettünk az IKEA-ban egy nagy tekercs rajzpapírt. Ez különösen hasznos akkor is, ha az ember nem vesz hozzá táblát is rögtön, mert rengeteg esetben tudtunk már használni belőle, ha nagyobb papírra volt szükségünk. (Ha nem lett volna ilyen papírunk, a dolog akkor is működőképes, csak több A4-es papírt kell egymáshoz celluxozni!)
Szóval levágtam ebből a tekercsből egy jó méteres, másfél méteres darabot és a szőnyegtől megszabadított gyerekszoba parkettájára celluxoztam. Előszedtem dundi ceruzákat (erre ezek jobbak, mint a simák, mert nagyobb felületen lehet velük nyomot hagyni, plusz a Kétévesem kezébe jobban valók), s egy általam elképzelt óriáskép kezdő vázlatát felskicceltem.
A terv egy Tesz-Vesz városszerű jelenet: országút, mely a városból megy ki éppen, így lehet házakat, benzinkutat, pihenőt, parkolót, alagutat, óriáskereket, stb-t rajzolni az út mellé. No, ez volt a terv, aztán egész más lett belőle, ahogy lenni szokott! 🙂
A gyerekek nagyon lelkesek voltak!
A lelkesedés képei:
Ötévesem töretlen munkakedvvel, Kétévesem időnkénti rápihenéssel, kikacsintással teljesítette a projektet:
Munkafázisok:
Tájkép csata után, vagyis a kész remekmű 🙂
Tanulság és tapasztalatok:
– Remek ötlet volt, s mindenképp ismétlést kíván! Mindkét gyerkőcöm cca. másfél órát elvolt ezzel, ráadásul én is rajzoltam és nagyon élveztük mindhárman!
– Bár a kezdeti ötletem, ami a kép témáját illeti, tökéletesen eltűnt, mégis imádnivaló lett ez a nagy firka rajz egyveleg!
– Pozitív hozadékai ennek az elfoglaltságnak, hogy játszva tanít elfogadni a másikat, illetve a másik “munkastílusát”. Tulajdonképp elfogadásra, empátiára nevel. Nyilván nehéz tudomásul venni egy ötévesnek, aki kigondolta, hogy mit szeretne majd a rajzon látni, hogy egy kétéves még csak firkál, s ezzel keresztülhúzza, sőt adott esetben tönkreteszi az ő munkáját. De megbeszéltük, hogy ez egy közös alkotás most, amibe mindenki azt teszi bele, amit tud, ha az firka, akkor azt. Szuperül átment a dolog és mindenki felszabadultan alkotott! 🙂 Nagyobb gyerekeknél nyilván a csapatmunkát erősíti, illetve a kommunikációt: ceruzák elkérése, témamegbeszélés, feladatkiosztás stb.
– Játék- és elfoglaltságötletnek bármikor bevethető!
– Ha nincs dundi ceruza, jöhet a zsírkréta is.
– A gyerekek (Kétévesem főleg) nagyon kreatívak tudnak lenni a rajzolandó felületek alternatíváinak felkutatásában, illetve a ceruza nem ceruzaként való felhasználásában, ezt a fajta kutató-tanulást a magam részéről rövidre zártam. 😉
– Aki ódzkodik a téma előrajzolásától, vagy a gyerekei kevésbé a rajz, inkább a színezés hívei, azok simán kinyomtathatnak színezőket a netről, azzal is jól elfoglalhatók a manók. Lényeg, hogy a helyszín kicsit más legyen: izgalmasabb, különlegesebb a földön nagyban, mint az asztalon kicsiben!
Végső konklúzió: vándorkiállítást ugyan nem rendezünk a kész műből, de a programötletek közé határozottan bevesszük ezt a projektet is!
A bejegyzés kizárólag saját fotókat tartalmaz!
Köszönöm, kedves vagy! 🙂 De amúgy tényleg én magam is nagyon élveztem! 🙂
Fantasztikus ötlet, és nagyszerű vagy, hogy nem a DVD-t nyomod be esőben, hanem ilyeneket találsz ki, nagyon jó Anyuka vagy:)